Életrajz

Verseghy Ferenc 1757. április 3-án született Szolnokon. Születése a kisváros életének számottevő eseménye volt. Keresztelését Pater Hyacinthus Rózsa, a ferencesek rendházfőnöke végezte, keresztapja Bősz Ferenc vármegyei esküdt volt.

Szolnoki egyházi anyakönyv

Apja, Versegi János a helybéli hivatalnokok egyike, sótiszt, állami poszton álló nemesember. Ferenc édesanyja Schaibl Erzsébet egyszerű asszony volt, de hű feleség és jó anya.
A költő apjának, Versegi Jánosnak Szolnokra kerüléséről, itteni tevékenységéről keveset tud a szakirodalom. A Verseghy-család egyik ága Nógrádban, a másik a Jászságban élt, és büszke volt nemesi származására. A név eredetileg nem a család neve volt, hanem a Pest megyei Verseg község elnevezéséből eredhetett, amit előnévként használtak, mely mellől később az eredeti név elmaradt.

 

s az Oláht, ki honomba Tiszánknak
zúrzavaros vizeinn sót hordott, nagyra böcsűlvén
(Verseghy Ferenc: Az emberi Nemzetnek életkorai.)

Verseghy szüleinek lakóházával kapcsolatos kutatásokat Kaposvári Gyula és Kisfaludi Sándor végeztek 1957-ben. A szolnoki vár 1753-as és 1778-as kéziratos térképeinek segítségével tudták tisztázni, hogy Verseghyék nem a vár területén laktak, amely vélekedés alapján a 19. században ott kapott utcanevet, hanem a Mikoviny térképén szereplő, 1741-ben épült – a városárkon kívül fekvő – sóház környékén. Az 1753-as térkép feltünteti a várban lévő épületek rendeltetését, azokat csak a katonaság használta, a Kamara-városban nem volt megfelelő sótiszti lakás.

céhlevél 1820

Szolnok látképe – Lehnhardt Sámuel rézmetsző munkája

Így lehetett pontosítani Verseghyék lakását a Verseghy Gimnázium térségére.

Telekkönyvileg is meghatározhatók a sótiszti lakások. 1882-ben Szolnok város Tanácsa a kincstártól megvásárolja a Kamara-város és a vár ingatlanainak nagy részét. Az 1882. február 18-án kelt “Örök adásvételi szerződés” kimondja, hogy továbbra is a kincstár tulajdonát képezik a “dicasterialis épületek”. Ezeket az ingatanokat a gimnázium építésekor vette meg a város 1887-ben.

Emlékszem, hogy Szolnokon, tiszamenti szülőhelyemen gyermekkoromban a magyar iskolamester szt. György ünnepén, március 12-én évente ünnepélyes nyilvános játékokat rendezett, amikor a fiúk részint futásban vagy birkózásban versenyeztek, mások futás közben nyilakkal póznára függesztett koszorún lőttek át, s ezeknek a versenyeknek szinte az egész város nézőközönsége volt. A tűz ünnepét, amikor Keresztel szt. János születésének éjjelén mindkét nembeli ifjúság váltakozva átugrálja a tüzet, Szolnokon is, Tirolban is egyaránt láttam virágozni. Egy szóval nagyon is valószínű, hogy alig találni hazánkban várost, ahol aratást vagy szüretet valamilyen játékokkal ne ünnepelnének, amelyeket lehetne jobb formába önteni, korlátok közé szorítani, sőt hasznossá tenni, anélkül hogy különösebb költségráfordítást igényelnének“. (Verseghy Ferenc: A magyar nyelv szabályainak elemzése. III. A magyar nyelv művészi felhasználása. XXI. fejezet: A drámáról általában)

Édesapja korai halála után édesanyja csak fiának élt. A szolnoki gyermekkori esztendőkhöz sok kedves emléke fűződött Verseghynek. A tudomány első elemeit is még itt szerezte meg, ám kilencéves korában, 1766 őszén anyja felküldte a német ajkú Pestre.
Némi vagyon maradt a családfő után, így mód nyílt gyermekének a jó nevű piarista gimnáziumban való iskoláztatására. A fiatal fiú a kegyesrendi tanáraitól kapott alapot ahhoz a széleskörű tudományos működéshez, mely később a 18. század egyik legképzettebb tudósává avatta.
1769 körül édesanyja az egri püspök számtartójához, Vigh Ignáchoz ment nőül, Egerbe költözött, és fiát átíratta a jezsuita gimnáziumba. A püspöki udvar barokkos kultúrája maradandó élményt nyújtott a tizenéves Verseghynek. 1771-ben elvégezte a gimnáziumot és 14 évesen döntenie kellett jövőjéről. Verseghy a teológiát választotta.

A teológia öt évre terjedő iskola volt. Az előkészítő osztályt kiváló eredménnyel zárta, és 1774-ben kezdődtek valódi teológiai tanulmányai. Két évet elvégzett, ám a kiváló képességű, több diszciplinában iskolaelső ifjú — nem sokkal a parvus actus — előtt meghátrált, és 1777 májusában otthagyta az egri papi szemináriumot.
Budára költözött, és beiratkozott a királyi várpalotában székelő egyetemre. Itt barátkozott össze Árnyos Pállal, Kreskay Imrével. Többször találkozott Bessenyei Györggyel, Virág Benedekkel, Révai Miklóssal és Gindl Ágostonnal.
Alighanem Kreskay pálos kolostori könyvtárszobájában összegyűlt ambíciókeltő és művelt társaság hatására jelentkezett a pálosok soraiba.
1778. március 13-án avatták be a szerzetbe Eugenius (Jenő) néven. Noviciusként Márianosztrára került. Tanulmányai folytatására 1779-ben Nagyszombatba, a pálos főiskolára küldték. Onnan nemsokára visszahívták a budai egyetemre, ahol nemcsak tanult, hanem már maga is tanította a fiatalabb iskolatársait. 1781-ben befejezte teológiai tanulmányait. 24 évesen Esztergomban szentelték fel áldozó papként.

hofel

Höfel Balázs (1792—1863) rézmetszete 1825-ből

A felsőgyőri kolostorba került egy nyárra, majd 1781 őszén Nagyszombatba Horeczky báró mellé praefectusnak, nevelőnek. Innen Budára rendelték, ahol filozófiát és matematikát hallgat. Egyik professzora a jászapáti születésű Makó Pál volt.
1783. július 29-én ünnepélyesen a filozófia doktorává avatták. Rendi növendékeket tanított, miközben képezte magát. 1784-ben a teológia borostyánosává avatták fel. Pozsonyban növendék papok nevelője volt, de a következő tanév már Pesten találta. Rendi szerzetesként hitszónokoskodott, méghozzá magyarul.  Az akkor még javarészt német ajkú főváros hívőit a templomban igyekszik magyar szóra szoktatni. Ez ugyan egyházilag engedélyezett volt, de nem elfogadott a német államnyelvű Habsburg Birodalomban. Ha Verseghy lépett szószékre vasárnap, a templom zsúfolásig megtelt, nemcsak pestiekkel és budaiakkal, hanem vidékiekkel is.

II. József 1786-ban rendelettel eltörölte a szerzetesrendeket. Emiatt Verseghy Egerbe utazott édesanyjához, és sajtó alá rendezte szentbeszédeit. Pesten megpályázott egy prédikátori állást, ahová hívei is várták vissza. Azonban a papságban szerzett rosszakarói ténykedése következtében elesett az egyházi hivataltól. Bűnösnek tartották barátságát Herpi Krisztina volt klarissza apácával és hitszónoki szabadelvűségét sem nézték jó szemmel egyházi pályatársai..
Így tábori lelkésznek állt. A Kiscell mellett állomásozó katonák helyőrségi lelkésze lett. Egy év múlva, 1788-ban a tábori főpap, Milassin Miklós titkárává nevezte ki Budára.
A török háború Zimony mellett találta. A tábori életmód megrongálta egészségét. A szabácsi ütközetet követően kitört rajta a váltóláz. Ízületi betegséget szerzett, és hazaérve Budára, felerősödött a köszvénye is. Ezért leszerelték. Hazakerülvén, új budai otthonában három és fél évig kezelték. Időközben Egerben meghalt nevelőapja, így megkérte édesanyját, hogy költözzön hozzá.

“Orfeusunk fekszik? kit az ágyúk’ meny’ kövi meg nem
Sérthettek, Mávors’ Papjai halálra beteg?-
Versegi! hárfádért nyomod ágyad’ : Hazánknak, irígyel
Fébus, ‘s által akar küldeni Húgaihoz;
És hogy Ezek köz’tt élly, ‘s veregesd hárfádat: halált ki
Ellened, hogy mérgelt nyílait ontsa reád.
Álly ellent; kedvezz ifjúságodnak, Hazádnak;
Olly hamar a’ Múzsák rendibe lakni ne menny.
A’ ki tudós füleket meg-gyöztél húrjaid által;
Fébust-is, ki beléd gyúlada, győzd – meg előbb
Verd hárfád’: az Halál, hallván, a’ nyílat el-ejti:
Fel-gyógyulsz, ‘s Fébust Húgai meg-nevetik.”
(Baróti Szabó Dávid: N.T. Versegi Ferentz urról, 1788)

Az eddig csak verselgető pap a hosszas betegség alatt érett igazi költővé. Verseghy a császárvárosba készült, és polgári egzisztenciát remélt. Kötetekké formálta az addig írott munkáit, és sorban eljuttatta őket a cenzorokhoz. Könyveinek kinyomtatását végül az ellene vizsgálatokat vezető egyház akadályozta meg.

Pataky Béla festménye (Verseghy Ferenc Gimnázium)

1790-től rendszeresen láttak napvilágot a Verseghy-költemények. Ezekben egy ritka hang szólalt meg: a rokokóé. A rokokó stílus a barokk végső, könnyeddé és játékossá kecsesedett változata. Alapjában a francia forradalom előtti francia úri világ ízlését fejezte ki. Stilisztikailag nem volt idegen a haladó íróktól, költőktől, de megvalósítani a költészetben először Verseghynek sikerült. Nagy tetszést is aratott széles körökben. Csak egyházának nem tetszett. Tudatos magyar magatartása, felvilágosodott eszmevilága mellett ez a játékos, enyhén erotikus világi hang egyre többeknek szúrt szemet.
Mint volt szerzetes, akinek feloszlatták a rendjét, csekély nyugdíjat kapott. Kénytelen volt írásból és magántanításból élni. Úri házaknál házitanító, nyelveket tanított, énekmester volt, és közben rengeteget írt, vitatkozott, fordított.

Tudományos értekezései és költői alkotásai révén Verseghy hírneves író lett. Néhány művéről maga Kazinczy Ferenc is elismerőleg nyilatkozott.

“Új tsudákat adsz előnkbe
A’ midőn etsetre kelsz,
‘S a’ Világnak alkotását
Versegim! le-képezed.

Fontre, számra, sorral osztod
A’ zavar’ temérdekit,
‘S egy rakásra hánytt milótit
Szép tagokra hímezed.

Tsillagokkal el-boríttod
A’ nagy Égnek udvarit;
‘S Nappal, Hólddal ékesítvén,
E’ Világra fényt emelsz.

Áldozatnak és Keletnek
Rendre szedted úttyait:
Dupla sarkot adsz az Égnek
Dél’ meg Éjszak’ óldalinn.

A’ midőn el-hagyna Földet,
Illy magasra Dédalus,
Sem, midőn Egekbe menne,
Pégazus ki nem repült.

Tsak repülly tovább-is! a’ míg
Taplra nem fog állani
Mind az, a’mit ékes elméd
El-tökélle végezni.

Néked addig a’ borostyánt
Meg-kötendik Híveid;
És, ha majd le-szállsz közikbe,
Homlokodra fel-teszik.”
(Baróti Szabó Dávid: Versegi társunkhoz, 1792)

verseghy ferenc

Ismeretlen szerző alkotása

A papság azonban rossz szemmel nézte költészetét. A francia egyházi történetíró, Millot apát Az emberi nemzet története című művének lefordításával végleg magára vonta egyházi följebbvalóinak haragját. 1792-ben a budai cenzor posztjára pályázott, a klérus igyekezett tervét megakadályozni.
Antiklerikális fordítása miatt feljelentették a helytartótanácsnál. Az eljárás végén lefoglalták a Millot-fordítás kéziratát, és Verseghyt fogságra ítélték, amit a nagyszombati zárdában kellett letöltenie. Másfél hónapi recollectio után visszatért Budára. Világnézete még inkább radikalizálódott. A francia eszméktől átitatott Verseghy a osztrák király ellen alakult társaság tagja lett. Részt vett a Budai Societas Euridotorum létrehozásában, ahová Szentjóbi Szabó László és sok más jakobinus járt. Verseghy a társulat elveinek terjesztése mellett fordítási feladatokat is ellátott.

Marseille-i önkéntesek indulóját Verseghy fordította először magyarra 1794-ben

Legelőször a francia forradalom indulóját ültette át magyar nyelvre. Mind a Marseillaise, mind egyéb forradalmi és lázító dalok szövegének fordítása is súlyos vádpontként szerepelt, amikor 1795-ben — a Martinovics-féle összeesküvés vádlottjai között — büntetőper indult ellene.
A budai forradalmi központ hangadó képviselőjeként tartóztatták le 1794. december 11-én.

jakobinusfa

Jakobinus fa

Felségsértés és hazaárulás vádjával halálra ítélte a Királyi Tábla, majd a Hétszemélyes Tábla is. Később, 1795. júniusában, ítéletét meghatározatlan idejű várfogságra változtatták, de verseit nyilvánosan elégették.

Chiovini Ferenc rajza

Raboskodása alatt zajlottak a Napóleon ellen vívott ütközetek, így többször szállították át más-más, osztrák területen fekvő várbörtönbe.
Kufstein (1795—96), Graz (1796—97) és Brünn (1797—1804) börtöncelláiban csaknem tíz évet töltött. 1803-ban édesanyja kegyelmét kért számára a királytól.

A királyhoz írt kegyelmi kérvénye helyett inkább az menthette meg az életét, hogy Martinovics Ignác kivégzése után az uralkodó már nem akart még egy pap áldozatot. Kiszabadult.

Se testét, se lelkét nem törte meg a szenvedés.

koszeghy_winkler

Kőszeghy-Winkler Elemér (1882—1984) művészettörténész és festő rajza a Gróf Kaczaifalvi 1911-i kiadásához. A portré alatt Verseghy Ferenc aláírásával.

Költészetében ettől kezdve több a humor, mint azelőtt. Úri házaknál lehetett továbbra is nyelvmester, zenét is taníthatott. Gróf Szapáry János főudvarmester leányának, Leopoldinának nevelője 1804—1812 között, majd 1813—1818-ban a helytartótanács szolgálatában dolgozott.
Tele volt mondanivalóval. A felvilágosodás igéit mosoly mögé akarta rejteni. Rikóti Mátyás címen derűs hangú verses regényt írt. Azután jött méltatlanul elfelejtett, kitűnő szatírája, a Kolomposi Szarvas Gergely úrról.
Fordított mindent, amiről úgy vélte, kedve támadhat rá az olvasónak. Közben nyelvtudományi műveket fogalmazott, és kiadott egy egész kötet megzenésített dalt kottával együtt: szövegét is, zenéjét is ő írta. Azután következett mulatságos regénye, a Gróf Kaczaifalvi László avagy a természetes ember. Ez Rousseau világnézetének népszerűsítése is, paródiája is. Igen méltatlanul felejtettük el, pedig nemegyszer már az abszurd humor határát súrolja.

Volkov Ilja olajfestménye (Verseghy Ferenc Gimnázium)

Írt egy népszerű világtörténelmi könyvet is. Történelmi regénye, a Vak Béla alighanem az első kísérlet a magyar romantikus regénytípus megteremtésére.
Későbbi éveiben főleg a nyelvészet foglalta le. Magyarul, németül és latinul disputált a nyelvészekkel. A nyelvtudományban ma is eleven vita, hogy hol és mennyiben volt neki igaza, hol az ellenfeleinek. Ma úgy látjuk, több igaza volt, mint ahogy kortársai megítélték. Kétségtelen, hogy nyelvtudományunk fejlődésében nagy szerepe volt.
Ahogy múlt az idő, úgy növekedett a csendes visszahúzódásban élő Verseghy tekintélye.
Az idő közeledett a reformokhoz, és a fokozódó nemzettudat elismeréssel fordult azok felé, akik egy emberöltővel korábban elkezdték a küzdelmet a nemzeti nyelv jogáért, gazdagításáért, szépítéséért.
Az egyházi vezetők többsége sem zárkózott el a nemzeti követelmények elől.
Így a hajdan oly gyanús papban, a Marseillaise fordítójában, túl hatvanadik évén, már az úttörő poétát, a vitatható, de tiszteletre méltó nyelvtudóst, a szenvedélyes nemzetnevelőt és főleg a börtönviselt magyar hazafit látták. Életének végső műve egyenest egyházi megbízás volt.

Megbízták a latinul, görögül, héberül egyaránt jól tudó Verseghyt, hogy vesse egybe a Biblia magyar szövegét az eredetiekkel, s jelölje meg, hol talál eltérésre, s milyen módosítást javasol.
Igen nagy munka volt. Verseghy utolsó éveit igénybe vette, de elkészült vele. Nagy terjedelmű latin nyelvű jelentése szép példája a szakszerű és lelkiismeretes fordításkritikának.

Végeredményben nem javasolta a Káldi-féle szöveg új kiadását, hanem új fordítást tartott szükségesnek.

 

Budán, egy vízivárosi házban élt a Duna partjához közel, a Medve utcában, egy ideig idős édesanyjával, akinek 1814-ben bekövetkezett halála után a tudós teljes visszavonultságban élt.

Verseghy Ferenc 1822. december 15-én hunyt el. Két napra rá néhány közeli barátja és tisztelői kísérték utolsó útjára a vízivárosi temetőbe.

vizivarosi_temeto

Vízivárosi temető (Budapesti Gyűjtemény Fotóarchívuma, FSZEK)

1931-ben a temetőt felszámolták, így lehetősége nyílt Szolnok vezetőinek, hogy Verseghy hamvait elszállíthassák, és szülővárosában díszsírhelyen helyezzék örök nyugalomra.

vizivaros_sir1931

Szolnok város küldöttei a fővárosi iskola cserkészcsapatával, 1931 (Bátori László felvétele)