Verseghy-gyűjtemény

Verseghy Ferenc Irodalmi Kör 1938. őszi közgyűlésén Kiss Gábor (1895-1963) elnöki székfoglalójában bejelentette az egyesület következő célkitűzését: a Verseghy könyvtár megszervezését.
Elgondolása szerint a könyvtár gyűjteményét Verseghy Ferenc művei, valamint azok a munkák alkották volna, amelyek Verseghyre vonatkoznak. Hozzáillesztve a Verseghy Kör tagjainak irodalmi és zenei alkotásait: regényeket, versesköteteket és zeneműveket, valamint a Szolnokon megjelent egyéb irodalmi és zenei munkákat és más Szolnokkal foglalkozó irodalmat.
A Verseghy-könyvtár a teljességre törekedve kívánta magába foglalni mindazon szellemi alkotást, amely Verseghy Ferencre, a Verseghy-kör tagjaira és Szolnok városára vonatkozott.
Kiss Gábor a Könyvtár és Múzeum Egyesületet kérte fel, hogy a születendő gyűjteményelhelyezését vállalja magára.

Szabó Ferenc polgármester és dr. Balogh Béla — a Könyvtár és Múzeum Egyesület akkori vezetői — örömmel fogadták a kezdeményezést. Így a szervezendő könyvtár elhelyezése biztosítva látszott.
Ez a megoldás azért volt szerencsés, mert az egyesület könyvtára szintén őrzött Verseghy Ferenc-köteteteket és egyéb személyével kapcsolatos relikviákat, melyeket külön a tudós-költő emlékére felállított vitrinben helyezték el. Könyvtár és Múzeum Egyesület tulajdonában volt még Remete Márton festőművész Verseghyről készült képe is.

 

A könyvtár 1937-ben készített katalógusában már több Verseghy-mű megtalálható volt. Szépirodalmi és nyelvészeti alkotásai ott sorakoztak a gyűjtemény polcain, valamint a Sághy Ferenc és Császár Elemér-féle Verseghy-életrajzokat is kézbe vehették a szolnoki olvasók.

A Verseghy-könyvtár szervezéséről a korabeli helyi újságok: a Nemzeti Jövőnk és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyeilapok is beszámolt. A kör felhívást tett közzé, hogy a gyűjtőkörnek megfelelő irodalmi és zeneműveket várnak adományozó kedvű tulajdonosoktól a könyvtár gyarapítására.

1952. november 6-án a múzeumtól külön választott Városi Könyvtár (1934-1951) a Körzeti Könyvtárral (1950-1952) egyesülve megyei gyűjteménnyé szerveződött, amely 1954. április 2-án felvette Verseghy Ferenc nevét.
A tudós-költő műveinek beszerzésével és rendszerezésével kezdték el kiépíteni a könyvtárosok a helytörténeti gyűjteményt, amely napjainkra az egyik legfontosabb állományrésze lett a megyei könyvtárnak.

Verseghy Ferencről szóló rendhagyó óra a Helyismereti Gyűjteményben

A Nemzeti Kulturális Alap Könyvtári Szakmai Kollégium muzeális dokumentumok restaurálására kiírt pályázata jóvoltából 2009-2013 között lehetőségünk nyílt a helyi értéket képviselő Verseghy-gyűjtemény e régi és erősen igénybe vett köteteinek felújítására.

A Szolnok Megyei Verseghy Ferenc Könyvtár és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TIT) közös kiadásában — az akkori könyvtárigazgató Kisfaludi Sándor szerkesztésében — jelent meg a Verseghy Ferenc 1757-1822 című kiadvány.
A kötet a TIT által gondozott Jászkunság 1957. évi 1-2. számában közölt — jeles kutatók tollából való — tanulmányokat és bibliográfiai vázlatot tartalmazott.

Ugyancsak ebben az évben — Verseghy Ferenc születésének 200. jubileumára — jelent meg Kisfaludi Sándor és Kaposvári Gyula összeállításában egy ismeretterjesztő diafilm és fényképalbum.

 Az 1972-ben a könyvtár névadójának emlékére útjára indított Verseghy Emlékülések tudományos tevékenysége is hozzájárult Verseghy Ferenc szellemisége iránt megnyilvánuló tisztelet fenntartásához. A megyei könyvtár gondozásában e nyelvészeti és irodalmi rendezvénysorozat előadásai szintén megjelentek könyvalakban In memoriam Verseghy Ferenc címmel.

1972-ben egy — erre a célra megalakuló munkacsoport — fogott Verseghy nyelvfilozófiai, stilisztikai és nyelvtudományi nézeteinek összegzését tartalmazó “Analyticae Institutionum Linguae Hungaricae…” című művének magyarra fordításához.
A magyar nyelv törvényszerűségeivel foglalkozó munka fordítása a maga nemében komoly vállalkozásnak számított. A szakmabeliek körében nagy érdeklődést és elismerést váltott ki.
A fordítás egyik legnagyobb nehézségét az egykor használt nyelvi kategóriák átültetése jelentette. Magvuk eltért a modern nyelvészetben használt elnevezésektől, vagy akár tartalmától is. Nem volt könnyű megtalálni a megfelelő magyar kifejezést, amely Verseghy gondolatait is kifejezte, ugyanakkor a mai olvasó számára is érthető volt.

A tudományos igénnyel megírt mű fordítása magával ragadta a vele foglalatoskodó szakembereket, akiknek lehetőségük nyílt Verseghy emberi vonásainak, egy-egy személyes élményének felfedezésére is. A sorok között ott bújtak a tudós mindmáig hasznosítható következtetései. Feltárta előttük a magyar nyelvben rejlő finomságokat és részleteket, gazdagítva ezzel a róla szerzett ismereteket és támogatva a fordítókat a vállalkozásuk véghez viteléhez.
A Magyar nyelv törvényeinek elemzése című fordítás első füzete és Verseghy Ferenc 1793-ban írt  “Rövid értekezések a musikáról” című művének hasonmás kiadása 1972 telére, a Verseghy tiszteletére rendezett első szolnoki tudományos ülésszak megnyitójára készült el. Ez utóbbi kötet Verseghy verstani nézeteit tartalmazta.

A 12 füzetben megjelent hatalmas, mintegy 1000 oldalt kitevő Analyticae… utolsó elkészült kötete 1981-ben a könyvtár kiadásában és az akkori Művelődési Minisztérium támogatásával került az olvasók kezébe.

Lőrincze Lajos (1915-1993) nyelvészprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetétől, levélben köszönti a megjelentetett facsimile kötetet.
Mint írja:
“Verseghy munkássága megérdemli, hogy minél többet napvilágra hozzunk belőle: művei, gondolatai ma is nagyon időszerűek.”

A Szolnok Megyei Város Közkönyvtár megalapításának 50. évfordulójára a jogutód megyei könyvtár ünnepi kiadvánnyal emlékezett meg 1984-ben.

A Pápayné Kemenczey Judit által összeállított füzet a Verseghy Ferencről készített képzőművészeti ábrázolásokat fogta egy csokorba.

 

 

 

A fordítói munka folytatásaként került sor a “Dissertatio de versione hungarica Scripturae Sacrea” című Verseghy-értekezés magyar nyelvre való átültetésére.
A magyar bibliafordításokat elemző, görög és héber szavakkal tűzdelt, latin nyelvű mű próbára tette a vele foglalatoskodó fordítókat.
Értekezés a Szentírás magyar fordításáról című munka 1987-ben került kiadásra.

 

 

Szorosan kapcsolódtak Verseghy bibliafordításához azok a latin nyelvű levelek, amelyeket
a tudós az esztergomi hercegprímáshoz intézett Káldi György elavult bibliafordításának ügyében. Így került tehát kiadásra — az előző nagy lélegzetű mű mellett — a Levelek és vitairatok című füzet, amely Verseghy Ferenc és kortársainak azon írásait foglalta magába, melyek a Káldi-féle bibliafordításhoz kapcsolódtak.

1982 és 1987 között Verseghy Ferenc kiadatlan írásai címmel három kötetben jelent meg a tudós-költő kéziratai. A kéziratok eredeti szövege az olvasást megkönnyítő modern helyesírással és korszerűsített formában került közlésre, ügyelve a korhűségre és az eredeti mondanivaló stílusértékének megtartására. A szöveggondozást és szövegkritikát Deme Zoltán irodalomtörténész végezte. A harmadik kötet pedig Fried István professzor válogatásában és jegyzeteivel betűhív formában került kiadásra, amelyben jórészt Verseghy fogsága idején és azt követően született írásait öleli fel. A  könyv  keresztmetszetet  ad  a  felvilágosult  gondolkodó  egész életművéből.  Vers,  próza,  vallásos  és  filozófiai,  természet- tudományi  írásokat is  tartalmaz  az  elsősorban   nagyközönséghez  szóló,    olvasmányos  stílusban  megírt  kiadvány.

A tudós születésének 230. évfordulója alkalmából két másik érdekes kiadvány is nap világot látott.

Az egyik a megyei könyvtár és a Damjanich Múzeum gondozta hasonmás kiadás: Verseghy Ferenc Henrik Gabriel Porthan (1739-1804) finn nyelvész professzornak címzett, 1794-ben írt latin nyelvű levele. Porthan a turkui egyetem könyvtárosaként a finnugor nyelvek és a finn-magyar rokonság kutatója volt. Csekey István 1931-ben a Verseghy Körben tartott székfoglaló előadásában tett említést arról, hogyan fedezte fel ezt a levelet a helsinki egyetemi könyvtárban.  Évtizedekkel később Kaposvári Gyula múzeumigazgató kereste meg a Henrik Grönroost, a Helsinki Egyetem kézirattárának vezetőjét a levelezés kapcsán. A kolléga a levelek másolata mellett annak a finn lapnak a másolatát is elküldte, amelyben Verseghy levelét először publikálták. A két 18. századi tudós levelezése az utókor számára hasznos tudománytörténeti érdekesség lett és fontos dokumentum a Verseghy-kultuszt ápoló szolnokiak számára.

A másik kötet pedig egy miniatűr könyv, az Erkölcsi levelek. A csupán 7 cm hosszúságú könyv a Szolnoki Nyomda Vállalat szakmunkástanulóinak közreműködésével készült.

A bevezető tanulmányt Verseghy Ferenc a jakobinus mozgalomban való szerepvállalásáról neves történész, Benda Kálmán írta.

A kötetet dr. Horváth Károly, a megyei könyvtár akkori igazgatója állította össze.

 

A Magyar Könyv Alapítvány támogatásával a könyvtár egyik munkatársának, Rékasy Ildikónak (1938-2015) jelentős vállalkozása volt a Verseghy-bibliográfia elkészítése. A IV. Verseghy Tudományos Emlékülés tiszteletére 1993 őszén elkészült egy Mutatvány a nagyobb lélegzetű munkából. A teljes összeállítás 1994-ben jelent meg Fried István bevezető tanulmányával.
A bibliográfia Verseghy Ferenc nyomtatásban megjelent műveit, levelezését és a róla szóló irodalmat fogta egybe. Az összeállítást kiegészíti a szülőváros által ápolt Verseghy-kultusz dokumentumainak forrásgyűjteménye is.

Rékasy Ildikó (1938-2015) költő, bibliográfus

A kiadvány a teljesség igényével vette számba a szorosabb értelemben vett Verseghy-irodalmat, valamint válogatva regisztrálja a korszak tágabb szakirodalmának vonatkozásait, követve a hivatkozások vezérfonalát is. A pályatársak értékelései és megnyilatkozásai is helyet kaptak a bibliográfiában.

A kötet elkészítésében a könyvtár Deme Zoltán irodalomtörténész gyűjtőmunkáját is felhasználta, aki korábban készült kéziratait a bibliográfia készítőjének rendelkezésére bocsátotta.

Hosszabb időn át érlelődött egy olvasmányos, népszerűsítő válogatás közreadása. 1996-ban a szolnoki születésű Deme Zoltán irodalomtörténész és filmrendező szerkesztésben és az ő bevezető tanulmányával jelent meg a költő-tudós munkásságát összefoglaló A korán jött ember című kiadvány.

A Verseghy Ferenc Könyvtár gondozásában kiadott gazdagon illusztrált szemelvénygyűjtemény azzal a céllal jött létre, hogy egyetlen kötetben adjanak képet a tudós-költőről pályakezdésétől hajlott koráig – a prózaíróról, a szónokról éppúgy, mint más tudományágakban is otthonosan mozgó polihisztorról.

A fordítói munka jó évtizednyi szüneteltetése után 1999 és 2000 között valósult meg Verseghy egy jelentős nyelvészeti munkájának, az 1793-ban kiadott, Proludium in institutiones linguae hungaricae magyar nyelvre való átültetésére. A Bevezetés a magyar nyelv törvényeibe címmel megjelentett fordítást a könyvtár elsősorban Éder Zoltánnak, az ELTE docensének köszönheti.

Verseghy nyelvészeti és nyelvtudományi tevékenységét sokoldalúan feltáró nyelvész a műhöz írt szakszerű, ugyanakkor olvasmányos utószavában hitelesíti azt az állásfoglalást, hogy Verseghyt méltán métán sorolhatjuk a magyar nyelvtudomány kiemelkedő úttörői közé.

Éder Zoltán nyersfordítását Győri Gyula jászapáti gimnáziumi tanár munkája tette teljessé.

 

 

Verseghy 1816-ban írt és a korabeli gimnáziumok számára készült magyar nyelvi olvasókönyvének, Exercitationes Idiomatis Hungarici secundum regulaa Epitomes concinnatae hasonmás kiadása, melyet Szurmay Ernő látott el jegyzetekkel. A reprint kiadás 2007-ben jelent meg a Verseghy Ferenc Könyvtár gondozásában a tudós-költő születésének 250. évfordulója alkalmából.

 

 

Dr. Győri Gyula (1921-2013), a jászapáti gimnázium tudós tanára

A Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársaiból és az intézményhez kötődő helytörténeti kutatókból, valamint tudós tanárokból álló munkacsoport 1972 és 2000 között biztosította a Verseghy Ferenc Könyvtár névadója szellemi hagyatékának ápolásában kifejtett kiadványozási tevékenységét. A helyi munkacsoport tagja Bartha Lászlóné, Borosné Szlávik Mária, Kaposvári Gyula, dr. Kardos Józsefné, dr. Kovács Ferenc, dr. Notheisz János, dr. Notheisz Jánosné, Pápay Lászlóné, Pécsi István, Rékassy Ildikó, dr. Szabó Károlyné és Szurmay Ernő volt, akik publikációkkal is gazdagították a konferenciaköteteket.  A latin nyelvű művek magyarra fordításában Bartha Lászlóné, Borók Imre, Győri Gyula, Imre István, Lukácsi Hubáné és Szász Kázmér működtek közre.

A Verseghy-kultusz ápolásának legfrissebb kezdeményezése egy új könyvsorozat elindítása volt. A Verseghy Kör és a Megyei Könyvtár által gondozott Verseghy Kiskönyvtár 2004-ben indult el. Elsősorban helyi alkotókat, valamint azok munkáit bemutató kiadványok megjelentetését vállalta fel.