Verseghy-konferenciák

Verseghy Ferenc szülőhelyén, Szolnokon a megyei könyvtár 1950-es évek elején való névadása és a Verseghy Gyűjtemény kialakítása is jelezte a tudós-költő emlékének tudatos ápolását. Több mű is megjelent a könyvtár és a Damjanich János Múzeum gondozásában már 1972-ig is. Ám a Verseghy-életművel való tudományos igényű, rendszeres és folyamatos foglalkozás csak ekkor, adott évben indult el a költő szülőhelyén. Szolnok adott otthont a tudományos konferenciának, amely — tehát nem minden előzmény nélkül — a megyei könyvtár berkeiben indult meg. Ezzel kapcsolva össze a létrehívott szolnoki konferenciát a korábbi elődök, Sághy Ferenc, Császár Elemér és Toldy Ferenc munkásságával.

Az alkalmat Verseghy Ferenc halálának 150. évfordulója adta meg.  Szolnok fennállásának 900. évfordulója alkalmából a város kiemelt szerepet kapott 1972 és 1975 között, így az ötletadó megyei könyvtár is számíthatott anyagi támogatásra a szakmai rendezvény lebonyolításához 1972 decemberében, amelyet emlékkiállítás és irodalmi est is társult.
A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének ,
a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak a szakemberei a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár által szervezett helyi kutatócsoport tagjaival együtt szervezték meg ezt az ülésszakot, melyet Tarnay Andor professzor nyitott meg a Városháza dísztermében.

Orosz László, az emlékülés első előadója Verseghy verstani nézeteiről tartott érdekes előadást. Kovács Ferenc Verseghy korszerű nyelvi törekvéseit ismertette. Nagy érdeklődést váltott ki Notheisz János Szolgai és szabad utánzás című előadása, melyben Horatius Ad Thalarchum versének Virág Benedek és Verseghy fordításait elemezte. Verseghy Kaczaifalvijáról és forrásairól „Szerencsés nemzetiesítés” címmel Notheisz Jánosné tartott rendkívül igényes előadást. Az ülésszak utolsó előadója Kardos Józsefné volt, aki Verseghy utóélete című előadásában a tudós-költőről és írásairól megjelent cikkeket, tanulmányokat, monográfiákat ismertette. Összefoglalta Verseghy halála és az 1970-es évekig eltelt időszaknak a tudós-költőre vonatkozó irodalomtörténeti kutatását.
Az előadások és a vita után Wéber Antal, a Magyar Irodalmi Társaság főtitkára, egyetemi tanár összefoglalta a kétnapos emlékülés eredményeit, méltatta az elhangzott előadások tudományos értékét, az előadók igényességét, alapos felkészülését.

A szervezők az első tudományos ülésszak sikerén felbuzdulva elhatározták, hogy a konferenciát Verseghy születésének és halálának kerek évfordulóihoz igazítva ötévenként újra megrendezik. Hiszen, ahogy a két napos konferencia jó alkalmat szolgáltatott a kutatóknak, munkásságuk bemutatására, bizonyos összehangolására és esetleg vitákra is. A hallgatóság közönség pedig képet kap a Verseghy-kutatások fő irányairól és legfontosabb eredményeiről is. Ez az eseménysorozat tehát a Verseghy Ferenc-kultusz tudatos ápolásának elindítója lett Szolnokon.

A korábbi elhatározástól egy kissé eltérve a helyi szervezetek mellett- a TIT Szolnok megyei Szervezete irodalmi szakosztálya és  a megyei könyvtár – a Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB), a Kossuth Lajos Tudományegyetem irodalomtörténeti tanszék munkatársainak bevonásával és részvételével rendezték meg 1980. december 1-jén a következő emlékülést, abból az alkalomból, hogy akkoriban alakult meg a DAB irodalomtudományi szakbizottsága Szolnok megyei szekciója . Verseghy Rikóti Mátyása és Alexander Pope Dunciad-je címmel Julow Viktor egyetemi tanár, Verseghy pályaképének vázlata a legújabb kutatások tükrében címmel Deme Zoltán, a Korabeli színészet képe Verseghy életművében címmel Bartha Lászlóné, Debrecen könyvtárkultúrája a 18. században címmel pedig Tóth Béla tartott előadást a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban.

Két év elteltével, Verseghy születésének 225. évfordulóján, 1982 decemberében került sor a konferencia folytatására, amelynek ismét a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ adott otthont. Az első előadó Margócsy István volt, aki Verseghy szerepe kora irodalmi életében címmel, bizonyos irodalomtörténeti sémák ellen hadakozva, árnyalt képet festett Verseghyről. Elemezte irodalomfelfogását, szembesítve azt a Kazinczyéval, majd részletesebben szólt nyelvtudományi munkáiról, és a nyelvújításban játszott szerepéről. Szajbély Mihály Verseghy és Engel című előadása ugyancsak elemezte Verseghy irodalomfelfogását, miközben széles ablakot tárt a 18. század esztétikai gondolkodásának irányzataira és vizsgálta, hogy ezek milyen hatást gyakoroltak Verseghyre. Szörényi László Verseghy
értekezése a Káldi-féle bibliafordításról címmel tartott előadást, amely szűkebben vett témájának kimerítése mellett a 19 század eleji viszonyoknak is eleven rajzát adta.
Az emlékülés második részében Deme Zoltán Verseghy könyvtáráról, Kaposvári Gyula a Verseghy család történetéhez felkutatott újabb adalékokról, Szurmay Ernő pedig Verseghy szolnoki utóéletéről beszélt.

1987 tavaszán Szolnok adott otthont az 21. Anyanyelv Hete országos megnyitójának. Az ünnepségen, a városháza dísztermében Szurmay Ernő, a TIT megyei elnöke köszöntötte a résztvevőket, közöttük Csehák Judit miniszterelnök-helyettest, Rattler Ferencet, a TIT főtitkárát, Fábián Pétert, a megyei pártbizottság titkárát, Ürmössy Ildikót, a megyei tanács elnökhelyettesét és Fábián Pált, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanárát. Az üdvözlő szavak után a Bartók Béla Kamarakórus és Jancsó Adrienn adott műsort. Ezt követően Ürmössy Ildikó mondott köszöntőt. Szólt a nyelv társadalmi, politikai és gazdasági életünkben betöltött szerepéről, majd az anyanyelv hetének nagyobb megyei rendezvényeiről, a Verseghy tudományos ülésszakról és az országos nyelvművelő versenyről tett említést. A megnyitót követően kezdődött a tudományos ülésszak Verseghy Ferenc nyelvészeti munkásságáról.

Az ülésen Lengyel Boldizsár tanácselnök-helyettes köszöntötte a résztvevőket, majd Wéber Antal irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Irodalom történeti Társaság alelnöke megnyitotta a tanácskozást. Elismeréssel szólt arról, ahogyan a megyei könyvtár Verseghy emlékét ápolja. Megállapította, hogy sikerült egy olyan értékmentő műhelyt kialakítani Szolnokon, amelyre számít a szaktudomány. Éder Zoltán, az ELTE tanszékvezetője Verseghy nyelvművelő kézikönyvét elemezte. Rámutatott többek között arra, hogy Verseghy igazi nyelvőrként harcolt a nyelvújításnak nyelvünk sajátságait veszélyeztető túlzásai ellen. Margócsy István, az ELTE adjunktusa a Révai-Verseghy vitáról tartott előadást. Bebizonyította, hogy a csaknem két évtizedes, s végül már a személyeskedésig fajuló vitában Verseghy igazságtalanul maradt alul. S ezzel az igazságszolgáltatással az utókor is alaposan elkésett.
Verseghy iskolai nyelvtankönyveket, kézikönyveket is írt, amelyek a m agyar anyanyelvi tankönyvek előfutárai. Többek között ezekről beszélt az ülésen Szabó Zoltán, az MTA Irodalom tudományi Intézetének kutatója. Megállapította, hogy a latin, német és magyar nyelven írt kötetek Verseghy tudományos munkásságának legértékesebb darabjai. Sajnos azonban ezeket sem becsülték meg eléggé ellenfelei.

1993 őszén a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megyei tagozata, a TIT megyei szervezete mellett a Verseghy Gimnázium, a Hild Viktor Városi Könyvtár, a Megyei Pedagógiai Intézet, a Megyei Levéltárnak, valamint a Damjanich Múzeum is közreműködött a két napos konferencia szervezésében. Az első napon Benda Kálmán akadémikus Verseghyt mint a magyar polgárosodás első előfutárát igyekezett bemutatni, Bíró Ferenc irodalomtörténész Verseghy filozófiai nézeteivel foglalkozott.  Verseghyről mint stilisztáról Szathmári István egyetemi tanár, a magyar stilisztika egyik legjelesebb képviselője beszélt, utánuk Notheisz János, a Jászberényi Főiskola Magyar Nyelvi és Irodalmi Nevelési Tanszékének vezetőjének előadását hallgathatták meg az érdeklődők. 

Az aznapi programot a Városi Művelődési Központban a Verseghy Ferenc Gimnázium tanulóinak ünnepi műsora zárta “Verseghy és a verseghysták” címmel.  A diákok a program első részében Verseghy perét mutatták be. 

Majd az ülésszak második napján Éder Zoltán Verseghy eddig feltáratlan vagy alig érintett munkásságából emel ki részleteket, majd Fried István egyetemi tanár tartott előadást.

Őket helyi korreferátumok követték:  Kaposvári Gyula , a Damjanich János Múzeum akkori igazgatója és természetesen Szurmay Ernő, a megyei könyvtár igazgatója, a Verseghy Kör elnöke, akik ketten diákként tagjai voltak a Verseghy Gimnáziumban működő névadóról elnevezett önképzőkörnek, valamint az 1993-ban újjászerveződött Verseghy Körben is oroszlánrészt vállaltak. E két jeles személy legáldozatosabb szervező és alkotó munkája fekszik a Verseghy-kultusz ápolásában és megőrzésében.

Ezen a fórumon számolt be Rékasy Ildikó az általa összeállított Verseghy-bibliográfia készítése során szerzett tapasztalatairól, Pápay Lászlóné pedig a Verseghy nevével fémjelzett nyelvművelő verseny történetéről szóló előadásából kiderült, hogyan válhat a felnövekvő nemzedék a Verseghy-kultusz hagyományának ápolójává.

 

1997 szeptemberében Verseghy és kora címmel tartandó emlékünnepség-sorozat  a megyei könyvtár újonnan átadott épületében kezdődött a szolnoki Bartók Béla Kamarakórus műsorával, majd Várhegyi Attila polgármester nyitotta meg az ötödik alkalommal Szolnokon megrendezésre kerülő tudományos ülést.

A konferenciához kapcsolódóan nyitották meg a Verseghy és szolnoki utóélete című kiállítást a Damjanich János Múzeumban, majd a Verseghy Ferenc Gimnázium irodalmi színpada a művészet eszközeivel idézte fel a város nagy szülöttjének emlékét “Látogatás egy pesti olvasókabinétban” című játékával.

Az ülésszak második napján megkoszorúzták Verseghy emléktábláját, majd a gimnáziumban folytatódnak a tudományos előadások, amelyek a névadó szinte egész életművét felölelték. Szabó Károlyné: Verseghy történelemtankönyvének töredéke, avagy történelemtanítás Verseghy korában, Pécsi István:Verseghy és kora természettudományos világ képe és Borosné Szlávik Márta: A biológia tudománya Verseghy korában című előadásokat hallgathatták meg az érdeklődők.
Az előadások után kerül sor a középiskolások Verseghy vers- és prózamondó versenyére, valamint a műelemző pályázat eredményhirdetésére. A kétnapos rendezvénysorozat végén Szurmay Ernő nyugalmazott könyvtárigazgató, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság megyei tagozata és a Verseghy Kör elnöke mondott zárszót.

A tudományos emlékülések programsorozatába az ifjúság is bekapcsolódott. Nemcsak a Verseghy Ferenc Gimnázium tartotta megemlékező ünnepségeit a konferenciával egy időben, hanem ehhez a tudományos rendezvényhez fűzhető a megyei könyvtár szervezésében útjára indított nyelvművelő verseny meghirdetése is.

2002. szeptember 22-én került sor a 6. tudományos ülésszakra. Fried István Verseghy Ferenc „romános rajzolatai” és történelmi témájú fordításairól szóló nyitó előadása után Margócsy István Verseghy a tanító költészetét elemezte.  Az ékesszólás elmélete és gyakorlata Verseghy műveiben címmel tartott értekezést Kecskeméti Gábor, majd Notheisz János a 19. század eleji  irodalmi vitákat idézte meg. S. Varga Pál Nyelv és költészet viszonyát vizsgálta meg Verseghy Ferenc gondolkodásában. A funkcionális stilisztika előzményei Verseghy műveiben címmel tartott előadást Szathmári István. A konferenciát Éder Zoltán, Verseghy egyik tankönyvéről,  az 1817-ben  megjelent Ungarische sprachlehre-ről szóló méltatása zárta.

2007 tavaszán, a hetedik alkalommal megrendezett tudományos konferenciát számos jubileumi ünnepség kísérte. Verseghy 250. évfordulója alkalmából emléktábla és dombormű átadására is sor került. A 2007. április 3. és 24. közötti ünnepségsorozat zárásaként került sor az emlékülésre.  Hegedűs Béla, az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa Nyelv- és irodalomelmélet Verseghy Ferenc műveiben című előadását két szolnoki vonatkozású beszámoló követte. Szurmay Ernő nyugalmazott könyvtárigazgató és irodalomtörténész és Károly Nóra helyismereti könyvtáros előadása után került sor a megyei középiskolások számára kiírt esszéíró pályázat eredményhirdetésére.

2014-ben, folytatva az emlékülések hagyományait, a könyvtár fennállásának 60. évfordulója alkalmából, került sor a Verseghy Emléknap megszervezésre, amelynek fő előadója Balázs Péter egyetemi adjunktus volt. A Szegedi Egyetem Francia Nyelvi és Irodalmi Tanszékének oktatója Verseghy valláskritikai értekezéséről tartott előadást. Az önképzőkörtől az e-könyvtárig alcímet viselő korreferátumként az emléknap hallgatósága Verseghy szolnoki kultuszának főbb állomásait és a szellemi hagyaték ápolásában részt vevő személyek, intézmények és civil szervezetek tevékenységével ismerkedhettek meg Károly Nóra tolmácsolásában.

Az emlékülések előadásainak tudományos értéke megkérdőjelezhetetlen. Jeles tudósok és nyelvművelők, valamint a lelkes irodalmi lokálpatrióták munkássága csak akkor tud fennmaradni, ha írásos formában is megőrződnek az elhangzott referátumok.
Ezért jelentős, hogy a Verseghy Emléküléseken megtartott előadások minden alkalommal egy kötetben kerülnek kiadásra.
Ebben a folyamatosan gyarapodó tanulmánysorozatban tárul fel a Verseghy-életmű, a kutatásával foglalatoskodó szakemberek újabb eredményei. Így járulva hozzá a Verseghy-kép teljesebbé tételéhez.